2010. január 27., szerda

A morbid győzelme

Jó estét kívánok, nézőink a Híradó I. kiadását látják; a halljuk a híreket, egyelőre távirati stílusban: A lángszóró, a balta és az anya – egy gyilkosság szereplői; A tömeggyilkos daraboló elszabadult, vigyázzanak! A spenót büdös volt – a Zöld hányás rejtélye. És végül exkluzív interjút láthatnak a présgép alól, egy öngyilkos férfi utolsó mondataival.
Kezdjük hát el! Forgatócsoportunknak sikerült megörökítenie egy családi veszekedést. (Bejátszás)
Vak vagy fejetlen nézőinknek elmondom, hogy éppen a gyereknél van a balta, az anyánál pedig a lángszóró, de, inkább, vagyis… csakugyan… úgy látszik… igen! na! üss! most! navégre! Hiába, a lángszóró a modern kor fegyvere.
Más hírek! Ma délelőtt, miután megölt 2 fegyört, egy járókelőt és egy kardszárnyú delfint, megszökött a Móricz novellából ismert „katona”. A regény óta még megölt 2 kenyerest, 1 üvegvisszaváltót, 2 bank automatát és 3 mű…sorve-zető-t-t-t?! Jaj nekem!
(Új riporter)
A zöld hányás okozta szalmonellapusztulást valószínűleg a spenót okozta, mivel többször letesztelték az un. behányó pilótákon, és egybehányó szakvélemény után megállapították a hányás zöld mivoltát.
A mai utolsó hírünk sajnos elmarad, mivel a présgép gyorsan működött, de kárpótlom önöket egy élő fejlevágással: nyissz!

2010. január 26., kedd

"Furcsa világ"

Furcsa dolgok történnek manapság, tegnap is odajön valaki, és…
- Helló! Helló! – mondom (miért ne?).
- Írtál valami újat?
- Ezt úgy gondolod, levelet?
- Nem, hát valami „abszurdat” – mondja ő, ugye!?!
- De hát én nem vagyok író.
- Óh, bocs, azt hittem… vagy lehet, hogy csak álmodtam…
Hát ezt a dumát vajon honnan vette? Na, mindegy, hisz ez még semmi sem volt, mert megyek oda a Jenőhöz, hogy:
- Helló!
Mire ő válaszol: - Helló!
- Írtál valami újat?
- Ezt hogy gondolod, levelet?
- Nem, hát valami abszurdat – mondom hát neki, hisz egyes emberek olyan értetlenek!?!
Erre valami furcsát válaszol:
- De hát én nem vagyok író!
Hát, nem furcsa?

2010. január 19., kedd

Riport, mérkőzés után

- Jó estét hölgyeim és uraim! Vége van egy izgalmas meccsnek, és stábunk most megpróbál innen az öltözőkből készíteni néhány villáminterjút mindkét fél, hogy úgy mondjam, harcosaival. (Hülyén vigyorog saját magán.) Most megkérdezem a zöld színben játszó 8-as számú játékost, mondjon nekünk valamit a meccsről.
- Menny lett az eredmény? (Kérdi sipító hangon.)
- Hogy érti? Hát Ön nem volt ott a pályán, hogy úgy mondjam, részt vegyen az ütközetben? (Újra hülyén mosolyog.)
- De. A legelején. Csak aztán két szép szál fiatalember – azt hiszem rendőrök voltak – kicipelt, és azt mondták: Nem illik Gizi néni 78 éves fejjel meztelenül berohanni a pályára.
- Gizi néni.
- Igen. Én vagyok a stadion takarítónője és a Rohanjunk a pályára meztelenül szakszervezet elnöke.
- Nézzünk talán, hogy úgy mondjam, másik célpont után. (Hülyén vigyorog.) Itt is a 11-es számú játékos.
- Hát… mi ott… rohangáltunk.
- Láttam, volt néhány nagy helyzeted.
- Tessék? … A sok hülye ott rohangált, és hiába ordítottam, soha nem passzolták nekem a labdát, pedig volt néhány igen nagy helyzetem.
- Aztán, amikor kirúgta az ellenfél 9-es játékosának a lábát…
- Mit mond?! … Volt egy kemény pillanat, amikor kirúgtam annak a szegény fiúnak a lábát. De szerencsére túlélte. Pedig mindenütt vér volt.
- És mit szólt hozzá, hogy az edző lehozatta, hogy úgy mondjam, az ütközet színteréről?
- Nem értem mit mond! … Volt egy érdekes helyzet. Futottam, és akkor valaki kilökött a pályáról, az edző pedig lefogott, és nem engedett vissza játszani.
- Köszönjük az interjút. Most pedig lássuk, hogy úgy mondjam, az utca másik oldalát, a mai nap igen gyenge teljesítmény nyújtó pirosak egyik játékosát. Megkérdezzük az edzőt. Úgy vettük észre a csapat ma igen gyenge teljesítmény nyújtott.
- Hát, igen.
- Most pedig lássuk az egyik játékos véleményét. Mi a véleményed a mai, hogy úgy mondjam, kemény összecsapásról?
- Hát egy kicsit rendezetlenek voltak a soraink.
- És mi lehetett, hogy úgy mondjam, a gond okozója? ( Hülyén vigyorog)
- Nem láttunk semmit. Így sokszor összeütköztünk, de ahogy hallom, volt egy nagy helyzetünk.
- Igen.
- Csak azt sajnálom, hogy Józsinak szétnyílt a koponyája, amikor nekirohant a kapufának, a Pistát pedig a rendőrökre vigyázó pitbull terrierek tépték szét.
- Hát köszönöm a z interjút, és búcsúzunk is innen a stadionból, ahol egy izgalmas meccsnek lehettünk szemtanúi. A végeredményt még egyszer elmondanám : Süketek FV- Vakok SC 0:0. Remélem velünk tartanak holnap is amikor a Némák csapata vonul fel a pályára új edző vezetése alatt, hogy megküzdjön a Teljesenlátásképteleneksemmitnemhallókbeszédképtelekésegyébkéntisféllábúak csapatával.

Szerzői megjegyzés: Ha valahol a hogy úgy mondjam után nem szerepel a következő zárójeles mondat, akkor kéretik odaképzelni: (Hülyén vigyorog.)

2010. január 14., csütörtök

Lerombolták Budapestet

Tegnap zajlott le fővárosunkban a Kultúra és Műveltségmentes nap. Hozzáértő személyek szerint Budapest rosszabbul néz ki, mint a II. világháború után. De talán kérdezzünk meg néhány illetékes személyt, akik túlélték a tegnapi napot.
„Hát ez kurva jó vót. Ja!”
„Hát… Én nem tudom… Egész nap olvastam.” (Durr!)
„Nagyon tetszett, amikor fejbe lőtték a Bródyt, úgyis zsidó volt – egy bajszos férfi.”
„I don’t speak ungarn.”
Ezekből a véleményekből egyértelműen kiderül, a tegnapi napon történt események hatása az ország közösségeire.
Most pedig leírnám az én véleményemet. Bevallom, bár az eddigiekből az derülhetett ki, hogy nem túl nagy véleménnyel vagyok az eseményekről, de úgy összességében tetszett az egész. Sőt, jövőre is meg kell rendezni! Ugyan fájt egy kicsit a szívem, amikor oda kellett adnom az 50000Ft-os fődíjat, mint főszervezője az eseményeknek. Ugyanis nem gondoltam volna, hogy bárkinek is sikerülhet… Nem gondoltam, hogy a pápának van töke. A könyvégetés különleges sikert aratott Érdekesség, hogy rengetegen hoztak német könyveket, és azok közül is a legnagyobb sikere volt – már amikor égett – egy zöld űrvalamit ábrázoló könyvnek. Az esti showban az igazi szuperprodukciókat is maga mögé szorította a már elhunyt Torgyán doktor könyörgő beszéde. Úgyhogy hajrá! Ez a nap nekünk jövőre is kell!

2010. január 13., szerda

TV adás

Műsorvezető mondja: Mostani TV műsorunkat vakoknak készítettük. (és egy reflektorral belevilágít a kamerába.

Felhívás

FIGYELEM!!!
Holnap Kultúra és Műveltségmentes nap!

Programok:
8:00-9:00 - Ébredés, reggeli böfögésszóra.
9:00-12:00 - Pápa látogatás, közben játék: Célba dobás bazaltkővel. Nyeremények:
  • láb -10Ft
  • kéz - 100Ft
  • mellkas - 200Ft
  • segg - 500Ft
  • gyomor - 1000Ft
  • ágyék - 10000Ft
  • szemkidobás -50000Ft/páronként
12:00-13:00 - Ebéd a disznóólban.
13:00-14:00 - Böfögő és okádó verseny a Vörösmarty téren.
14:00-17:30 - Pihi.
17:30-20:00 - Általános könyvégetés (könyvet lehet hozni, elvitelért golyó jár)
20:00- 22:00 - Sztárok egész hada. Ott lesznek politikusok (Horn Gyula, Torgyán József, Bokros Lajos, Fodor Gábor), írók (Göncz Árpád (közt.elnök is), Moldova György, Tandori Dezső), színészek (Kern András, Udvaros Dorottya, Koltai Róbert, Eszenyi Enikő), zenészek (Charlie, Bródy János, Halász Jutka, Koncz Zsuzsa, Republic, Ákos, Zorán) és még sokan mások fognak (előre rögzített) búcsúbeszédet mondani a kivégzendők vérpadján.
22:00-22:30 - Törjük át a falat! - fejjel. (Játék és muzsika félórában)
22:30-24:00 - Kultúra mentes showműsor a Deák téren.

(Ha el tudtad olvasni ezt a plakátot, művelt ember vagy!!!)

2010. január 12., kedd

Istentisztelet

(Orgona elhallgat, a pap a székre áll.)
- Kedves testvéreim, gyülekezi misénk mai témáját Mózes II. könyvéből merítettem.
(Rövid szünet, Biblia kinyitása.)
- És lőn világosság izráel népének szemében, mikor Mózes lejő a Sínai hegyről, és azt mondá: Holnap Isten odaadá nékem a kőtáblákat. És annakutána másnap fölméne a hegyoldalon. Így szól hozzá az Úr. Néked adom a szövetség tábláit, készíts neki ládát, mely szent frigyünk jelképe lesz. Majd helyezd bele a kőtáblákat a Szövetség ládájába.
- Itt esik először írásos műben szó a frigyládáról. Valószínűleg Jones professzor is olvasta a Bibliát. Bár a Végzet temploma nekem jobban tetszett, de a kedvenc filmem mégis a Csillagok háborúja. Ebben még a Jurassic Parkot is megszégyenítő trükkökkel találkozhatunk. A szomszédokban viszont rendkívül primitív a színészi teljesítmény, ellentétben például a Forrest Gumppal, amiért Tom Hanks Oscar díjat kapott.
(Egy ember jelentkezik.)
- Igen, tessék, mit óhajt?
- Tiszteletes úr, kissé eltávolodtunk az istentisztelet valódi témájától, nem gondolja?
- Igaza van! (rövid szünet) Szóval nézzük az első mondatot: És lőn világosság izráel népének szemében, mikor Mózes lejő a sínai hegyről, és azt mondá. Szóval ebben a nem túl bonyolúlt felépítésű mondatban a lőn szó az állítmány, az alany pedig a világosság szó. És netán tudja valaki, hogy melyik szó a tárgy?
(Egy ember jelentkezik.)
- Nincs tárgy!
- Nagyon jó ez egy plusz pirosrókát jelent.
(stb.)

2010. január 5., kedd

Égből pottyant show

- Jó napot kívánok! Mai műsorunkban a skizofrénia lesz a mai műsorunk témája. Köszöntöm a stúdióban professzor Agyalatti Sándort, mai szakértőnket.
- Jó napot kívánok! Mai műsorunk témája a skizofrénia. Köszöntöm a stúdióban...
- Kussoljon! ... Kedves professzor úr, megmondaná, hogyan lehet felismerni a skizofréniás beteget, mondjuk az utcán sétálva.
- Sehogyan. Mert tudja, ahhoz az embernek alaposan meg kell szemlélnie az alany személyi igazolványát, hogy pontosan megállapíthassuk.
- Tehát úgy érti, hogy ez bele kell lennie oda írva?
- Nem. Dehogy. Az alkotmányellenes. De tudja, mi rájöttünk ennél a betegségnél egy furcsa kiváltó okra, amely szerint az összes beteg 70-80%-át Sándornak hívják. Igen.
(Óriási taps a lelátón, majd felállnak és visszaülnek.)
- És hogyan jöttek erre rá? Mert tudja én nem hiszek ebben, hogy az embereket a nevük alapján ilyen szempontból lehetne rangsorolni.
- Dehogynem! Tudja, már az iskolában felvetődött bennem az a dolog, ugyanis a matematika tanárnőmet Sándornak hívták. Jaj, bocsánat! A számítástechnika tanárom volt, akit Istvánnak hívtak.
- Sándornak, nem?
- Dehogy nem.
- Én ebben nem hiszek, hiszen magát is Sándornak hívják.
- És hajlamos is vagyok a skizofréniára. Legalább két éve a szomszédom összetévesztett Agyalatti professzorral, s másfél évig tartott a pszichológusomnak, amíg kianalizálta belőlem, hogy én tényleg Agyalatti professzor vagyok.
- Tehát maga ezelőtt két évvel még nem Agyalatti professzor volt?
- Egy így nem igaz. Én voltam, csak nem.
- Hogy hívták Önt?
- Sigmund Freud. De ez már a múlté.
- Maga megőrült! Freud régen halott, érti?! Meghalt!
- Miért olyan biztos ebben? Magát hogy hívják?
- Nagy Sándornak.
- Na ugye, Sándor! Tudtam én jól, hogy valami nincs rendben magával.
- Én jól vagyok, maga az őrült! Maga a skizofrén!
- Hát igen, tisztelt közönség, minden Sándor ezt mondja, de ne higgyenek nekik. Képzeljék, a múltkor az egyik beteg azt mondta, hogy őt nem Sándornak, hanem Mónikának hívják, na képzeljék! Végül persze, a statisztika miatt, beismerte, hogy Sándornak hívják! He? He? Na, meg persze az a könyvtáros József, akinek egyik énje könyvtáros volt, a másik diák. Aztán kiderült, hogy őt is Sándornak hívják. Vicces, mi? Na, vigyék innen ezt a Sándor József Benedeket!
- Kedves nézőink! (szól a műsorvezető Nagy Sándor a ketrecből) Mai műsorunk végére értünk. Következő adásunk a kannibalizmusról fog szólni. Vendégünk lesz Aligát Olga gasztronómus. Viszontlátásra csütörtök este a Szomszédok után az 1-es programon.
(A ketrecet kiviszik, utána lépésben megy a tömeg. A stúdióban csak Agyalatti professzor marad.)
- Kedves nézőink! Mai műsorunk végére értünk, következő adásunk a kannibalizmusról fog szólni… (és hangja az egész testét átható nevetésbe fullad)