Nehezen vehető ki a táj, a felhők mindent eltakarnak.
Igen-igen, eloszlott a sűrű pára.
Északra egy város látszik rengeteg házzal. Az emberek kis hangyaként izegnek-mozognak az utcákon. Az autók színes kavicsoknak tűnnek. A város mellett egy erdő fekszik, közepén tisztással.
Nyugaton egy folyó kanyarog a hegyek között. A hegyre kígyóként vezet fel egy autóút. A vonat, mint egy sikló tűnik el és bukkan föl utána az alagutakból.
Keleten pedig a tenger. Víztükrén apró gyöngyszemek formájában csillan meg a napfény. Az óriási repülőgép-anyahajó is csak apró összeragasztható játékmodellnek tűnik.
Délre szántóföldek terülnek el. Barna, zöld és citromsárga téglalapok a búza és kukoricaföldek.
Így nézelődött a szerencsétlenül járt ejtőernyős, mielőtt szétplaccsant volna, mint egy görögdinnye a földet éréskor.
2008. március 3., hétfő
Madártávlatból
dátum: 23:24 0 megjegyzés
Címkék: Gódor Viktor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)